FILMSZEM.NET minden tekintetben

Filmajánló és képtár

Elhunyt Alekszej BALABANOV

AB.jpg
2013. május 18-án 53 éves korában elhunyt Alekszej Balabanov orosz filmrendező.

Alekszej Balabanov 1959. február 25-én született Szverdlovszkban (Szovjetunió), a mai Jekatyerinburgban (Oroszország). Tanulmányait 1981-ben fordítóként, tolmácsként fejezte be, majd 1983-1987 között a Szverdlovszki filmstúdióban dolgozott rendező-asszisztensként. Később forgatókönyvírást és rendezést is tanult, itt 1990-ben végzett.
Bár első filmjét – dokumentum rövidfilmjét, ami tulajdonképpen vizsgafilmje – 1989-ben készítette el Egor i Nastya címmel az orosz rock legendákról, majd 1990-ben egy másik dokumentumfilmet készít From the History of Aerostatics in Russia, mégis filmográfiáját saját maga is csak 1991-től számítja.

balabanov.jpg
Első nagyjátékfilmjét, a Boldog napokat (Schastlivye dni) egy Beckett darab alapján készíti el. Már ebben megmutatkozik érzéke a fekete humorhoz, a dolgok ironikus, talán már cinikus bemutatásához.
Következő filmje szintén irodalmi adaptáció. Kafka befejezetlen művét a Kastélyt (Zamok) dolgozza fel. Ezzel a kritikusoktól is elismerést szerez. Úgy értékelik, mint az első igazán jelentős orosz Kafka adaptációt.
1995-ben a mozi születésének 100. évfordulójára három másik rendezővel társulva egy szkeccsfilmmel jelentkeznek. A vonat érkezése (Pribytiye Pozda) már címében is utal a Lumiére-fivérek hasonló című egyik első darabjára (L'Arrivée d'un train en gare de La Ciotat).
Az igazi áttörést minden területen az 1997-es Fivér (Brat) hozza meg Balabanovnak. Az orosz gengsztervilágban játszódó történet főhőse egy újonc maffiózó, aki mind gondolkodásában, mind hozzáállásában bőven lekörözi a dörzsölt „öregeket”. A főszerepben azt a színészként és rendezőként is ismert ifj. Szergej Bodrovot láthatjuk, aki 2002-ben tragikus körülmények között egy filmforgatás során gleccseromlás következtében halt meg 30 éves korában.
A történet, a rendezés, a főszereplő játéka, de a kortárs orosz rockzene (Nautilus Pompilius) is mind hozzájárultak, hogy minden várakozást felülmúló közönségsiker lett a filmből.

Balabanov_bodrov.jpg                                          ifj. Szergej Bodrov és Alekszej Balabanov


Következő alkotásában Balabanov ismét visszatér a régmúltba, egészen pontosan a XIX. századi Szentpétervárra. A Szörnyekről és emberekről (Pro urodov i lyudey) monokróm, szépia tónusban fotózva a századforduló „dekadens” polgári világát mutatja be nem kevés cinizmussal. A történetben a két főszereplő a fotózás és filmezés éppen létrejövő technikai lehetőségeit nem máshol használják fel, mint az eladható erotikus tartalmak létrehozásában.
2000 ismét a Fivér éve: Balabanov elkészíti a folytatást, a Fivér 2-t (Brat 2). Bár a kritikusokat megosztotta a film, mégis inkább azon lepődtek meg, hogy a főhős nem csak az orosz gengszterekkel, de a Chicago-i maffiával is képes elbánni. Annak ellenére, hogy talán elsőre furcsának tűnhet az Egyesült Államokba transzponált történet, ha mellé tesszük, hogy ugyanebben az évben kerül bemutatásra Kitano Takeshi Fivér (Brother) című filmje, mely ugyancsak ezt a metodikát használja, egészen érdekes gondolatokra juthatunk.

SB.jpg
Balabanov következő produkciója erőteljes meglepetést okozott mindazok számára, akik követték karrierjét. A Folyó (Reka) története Oroszország Északi-sarki régiójában, Jakutföldön játszódik, egy kicsiny jakut közösségben. Főszereplői a közösségből kizárt leprások. A forgatás közben a főszereplőnőt alakító jakut színésznő, Tujaara Svinoboeva autóbalesetben meghalt. Így Balabanov leállítja a forgatást, félbe hagyja a filmet. Majd egy évvel később az elkészült felvételekből egy 50 perces anyagot állít össze, amelyet narrációval egészít ki.

Reka.jpg
2002-ben mutatják be Balabanov Háború (Vojna) című filmjét, amely a második csecsen háború idején játszódik. Egy brit házaspár a csecsenek fogságába esik, majd a férfit elengedik, hogy váltságdíjat szerezzen a feleségéért. Miközben a váltságdíj megszerzése, a kifizetés megszervezése zajlik, ezzel párhuzamosan egy mentőakció is szerveződik, amelynek egyik kulcsfigurája a fiatal, de a háborút már megtapasztalt Iván. Mellékszereplőként ebben a filmben is láthatjuk az ifjabb Bodrovot.
2005-ben Balabanov egy újabb bűnügyi filmet forgat, erőteljesen fekete humorral átitatva. A Halott ember blöffje (Zhmurky) szinte orosz sztárparádé, hiszen legalább 20 orosz sztár színészt láthatunk a vásznon, köztük pl. Nikita Mihalkovot.
Ezt követi 2006-ban a Nekem nem fáj (Mne ne bolno), amiben három Szentpétervári fiatal életébe pillanthatunk be, s rajtuk keresztül a mai orosz társadalom egy sajátos szeletét ismerhetjük meg. A romantikát és drámát ötvöző film Balabanov kevésbé ismert darabja.
A romantikától 180 fokban elfordul következő filmjében Balabanov. A 200-as szállítmány /Bádogkoporsó/ (Gruz 200) megtörtént eseményekből kidolgozott története nélkülöz mindenféle melankóliát vagy empátiát. A véletlenek alakulását követően egy pszichotikus tüneteket produkáló rendőrtiszt elrabolja és fogva tartja egy magas beosztású katona lányát. Azonban az egészben nincs semmiféle kitervelt katonai, politikai szál. A férfi egyszerűen feleséget szeretne, és ebben nem zavarja az sem, hogy a foglyul ejtett lánnyal kapcsolatos elképzelései távol állnak a realitástól. Sőt, a lány Afganisztánban elesett vőlegényének hulláját is beveti a meggyőzésben (a cím tulajdonképpen őrá vonatkozik).
A kortárs történettől ismét visszatér a múltba következő filmjével Balabanov. A 2008-as Morfium (Morfij) forgatókönyvét még halála előtt, ifj. Szergej Bodrov készítette Bulgakov önéletrajzi történeteiből. Az 1917-es évet követő forradalmi időkben lehetünk szemtanúi az orvosi megoldások „fizikai” és „kémiai” változatainak.
Bár Balabanov korábbi filmjei között is találunk nem is egy igazán erőteljes darabot, mégis azt mondhatjuk, hogy a 2010-ben bemutatott Fűtő (Kochegar) szinte minden részében kiforrott és érett alkotás. Főszereplője, az egykori háborús hős, a jakut származású Ivan, most egy telep fűtőjeként dolgozik. A fűtő egykori bajtársa, az őrmester mindenféle ügyleteken segédkezik, amiből csak pénzt lehet csinálni. Ez azzal jár együtt, hogy sokszor félreállítandó emberekbe ütközik. A holttestek minden esetben a kazánban végzik, ami egyáltalán nem érdekli a fűtőt. Neki egyetlen elfoglaltsága a munkája mellett, hogy megírja a könyvét. Azonban egy alkalommal valami felkelti az érdeklődését az aktuálisan eltüntetendő holttesttel kapcsolatban. Amire pedig rájön, az mindkettejükre nézve végzetes következményekkel jár. A filmnek külön érdekessége, hogy főszereplője az a jakut származású Mikhail Skrjabin, aki már a Folyóban, majd a 200-as szállítmányban is szerepelt.

A_Stoker.jpg
Balabanov 2012-ben fejezte be utolsó filmjét az Én is (Ya tozhe khochu) című alkotását. Egy régi hiedelem szerint valahol Szentpétervár és Uglik között található a Boldogság harangtornya. Valahol a régen elhagyott atomerőmű területén. A film négy főszereplője is ezt keresi, mert hisznek benne, hogy a torony csodát tesz, ha nem is mindegyikükkel, de valamelyikükkel biztos. Amellett, hogy a film motívumait a kritikusok rögtön a Stalkerhez hasonlították, ezen túl minden részletében összegző és a végső kérdésekre válaszokat kereső és adó filmmel van dolgunk. És ez nem is véletlen. Balabanov már egy éve tudta, hogy egészségi állapota egyre romlik, és nem számíthat hosszú öregkorra. Bár tervezte a következő filmjét – Sztálin fiatalkoráról – mégis ebben a filmben érezhetjük, hogy munkásságának egyfajta lezárását készítette el.

metoo.jpg
Jobb lett volna, ha nem lesz igaza és még sokáig készítheti filmjeit, de erre már nem kerülhetett sor.

Alekszej Balabanov filmográfiája   

1989: Egor i Nastya (dokumentum rövidfilm)
1990: From the History of Aerostatics in Russia (dokumentum film)
1991: Boldog napok / Schastlivye dni
1994: Kastély / Zamok
1995: Trofim / epizód a Pribytiye Pozda c. szkeccsfilmben
1997: Fivér / Brat
1998: Fivér 2 / Brat 2
2002: Folyó / Reka
2002: Háború / Vojna
2005: Halott ember blöffje / Zhmurki
2006: Nekem nem fáj / Mne ne bolno
2007: 200-as szállítmány / Gruz 200
2008: Morfium / Morfij
2010: Fűtő / Kochegar
2012: Én is / Ya tozhe khochu

2013. május 19. vasárnap 20:38