FILMSZEM.NET minden tekintetben

Trailer

Thaiföldi cenzúra Shakespearenek

WS1609.jpg
A Thai Film Bizottság betiltotta a Shakespeare must die című thai premier film vetítését, mivel az "megosztottságot okozhat a thai társadalomban".

A Samanrat Kanjanavanit (Ing K.) és Manit Sriwanichpoom által rendezett 2012-es film egy Macbeth darab színpadraállításának viszontagságait és lehetetlenségét meséli el egy nem létező(!) diktatórikus jegyeket mutató országban.

Ing_Kanjanavanit.jpg

Az, hogy még nem találkoztunk Ing Kanjanavanit nevével filmes körökben, az nem a filmes alultápláltságunk jele. Inkább az az oka, hogy Ing K. elsősorban nem filmesnek vallja magát. Írónőnek, festőnőnek, aktivistának. Ez utóbbi esetében kiváló eszköznek tartja a dokumentumfilm készítést. Számos dokumentumfilmet készített már Thaiföldön, melyek közül szélesebb közönséghez nem nagyon jutott el egy sem, amit a hírek alapján igazán sajnálhatunk.
Ing K. és Manit korábban is dolgozott már együtt, 2008-ban egy közös dokumentumfilmmel hívták fel magukra a figyelmet. A Citizen Juling a thai politika látképét vázolja fel a 2006-ban halálra vert buddhista iskolai tanár esete kapcsán.
Ing K. 1997-ben alapozta meg "hírnevét", amikor a Bangkok-i Filmfesztiválon bemutatták a Khon graab maa (Kutyaimádók) című alacsony költségvetésű játékfilmjét. A film címének "irodalmi" fordítása angolul így hangzik: My teacher eats biscuits. (??) A film vetítését követően egy névtelen bejelentő figyelmeztetése alapján a filmet betiltották. A filmet olyanok, akik ezen a filmfesztiválon látták, sok ponton John Waters korai filmjeihez hasonlították. A film egy szarkasztikus parabolán keresztül - egy új szekta megjelenése, melynek követői egy kutyát imádnak és utánoznak - a thai társadalom illetve Thaiföld vallási állapotát tárja fel. Ebben a helyzetben egyrészt szerepet játszik, hogy a thai nép eredeti animista vallása az elmúlt évszázadok során fokozatosan keveredett a buddhizmussal, s ma már igazából senki sincs tisztában vele, milyen vallást is követnek. Másrészt jelentősen befolyásolja a thaiföldi buddhista rehabilitációs központok, melyek kifejezetten nyugati emberek számára nyújtanak máshol elérhetetlen egzotikumot.

shakespeare1.jpg

De visszatérve Shakespearehez. A film ellen felhozott "vádak" elsősorban arra fókuszáltak, hogy a film bemutatása megosztottságot okozhat a thai társadalomban. Ennek legfontosabb oka az lehet, hogy a filmben megjelennek olyan képsorok, amik a thai nézőket két erőteljes érzelmekkel terhelt történelmi eseményre emlékeztetheti a közelmúltból. Az egyik a 2010-es "piros pólós" kormányellenes tüntetések, a másik pedig az 1976-os Thammasat-i mészárlás. Ez utóbbi, az egyetemisták által elindított tiltakozásokat lezáró katonai akció során 3000 embert mészároltak le, amit a mai napig nem ismert el hivatalosan a thai kormány. Akkor bejárta a nemzetközi sajtót az a kép, amin egy halott akasztott embert valaki egy összecsukható kerti székkel ütlegel. A mozinézők valóban asszociálhatnak erre az eseményre, hiszen ez a képsor a filmben is megtalálható.

A produkció érdekessége vagy inkább fanyar íze, hogy a forgatást támogatta a Thai Kulturális Minisztérium Kortárs művészetekért és kultúráért felelős osztálya.

A 2008-ban elfogadott Filmtörvény alapján eddig 1 filmet tiltottak be Thaiföldön. Tanwarin Sukkhapisit Bogarak a hátsóudvaron című filmje egy transznemű apa és két problémás tinédzser gyermekének történetét mutatja be kellően nyers módon. Ezt a Filmbizottság a közerkölcsre és a közrendre való romboló hatása miatt tiltották be.

Ing K. és Manit filmje a második.

 

További információk:
http://www.shakespearemustdie.com/

2012. április 9. hétfő 21:19